A dokumentumfilm a világhíres dán építész, Henning Larsen megkapó portréja, aki a rijádi Külügyminisztériumot és a koppenhágai Operaházat is tervezte. A halála előtt egy évvel forgatott filmben Larsen előrehaladott kora ellenére tűpontosan és kritikai hozzáállással beszél művészet és hatalom kapcsolatáról. Az építész személye köré szerveződő filmben a rendező finom gesztusokat felhasználva hozza létre azt az atmoszférát, amiben a nézőnek ideje és tere van reflektálni Larsen elgondolásaira és céljaira. Fény és sötétség, nyitott és zárt terek találkoznak a filmben.
